Megnyertük a szuperlézert, sőt az olaszokkal szemben a negyeddöntőt is. Azzal a Ghánával találkozunk az elődöntőben az U20-as labdarúgó-világbajnokságon, amely ország Afrikából elsőként jutott ki a jövő évi felnőtt vb-re.
A héten jártam Mórahalmon, és megcsodálhattam a városka határába tervezett termálfalut a mediterrán lakóparkjával, lóversenypályájával, tavával és az új sportközponttal, amibe futballstadiont és fedett lelátót álmodott a főépítész. Nem bolondultak meg a kisvárosban az elöljárók, egyszerűen csak mernek tervezni. Mondtam is a főépítésznek, hogy a Hoffenheim három éve még a német harmadosztályban játszott, most meg a Bundesliga egyik markáns csapata. Igaz, hogy csak annyi lakosa van, mint Mórahalomnak, de az új stadionba hétvégente átlag 24 000 néző látogat ki – a hoffenheimi klubtulaj is mert nagy lenni.
Innen persze eljutottunk odáig, hogy összességében nem lehetetlen vállalkozás az autópályától tízpercnyire lévő, csodás fürdőjéről híres és most épp négycsillagos szállodát építő, belakott ipari parkjára joggal büszke kisváros stadionjába becsábítani 15-20 000 nézőt.
Érdemes odafigyelni arra, hogy mit, miért és hogyan csinálnak a franciák. Ez a nemzet nagyon ért a stratégiák teremtéséhez, és mérhetetlenül fontosnak tartja a képzést. Azért is ítélem hangsúlyosnak, hogy a francia példa lebegjen a szemünk előtt, mert – tudatunk legmélyén – még mindig nem tartjuk őket futballnemzetnek, elébük soroljuk az angolokat, a skótokat, a brazilokat, az argentinokat, a németeket, az olaszokat, a spanyolokat, a hollandokat, a szerbeket és nagy valószínűséggel még a portugálokat is, holott Franciaországban a legmodernebb eszközökkel és a társadalomtudományokat is bevonó kutatási háttérrel terveznek meg mindent a futball területein.
A francia futballpolitika – amely a Maghreb-országokból beáramló arab tömegek motiválását és a multikulturális ország számos konfliktusának kezelését is szolgálta a közvetlen sportági érdekeken túl – a nyolcvanas évektől már jelentős sikereket könyvelhetett el. Franciaországnak az 1998-as diadallal épp annyi világbajnoki aranya van, mint a modern labdarúgás kitalálóinak, az angoloknak (1966). De míg a szigetországiak nem szereztek több érmet, a franciák begyűjtöttek egy bronzot 1986-ban és egy ezüstöt 2006-ban. Az Európa-bajnokságokon is jobban szerepeltek a franciák, mivel a mérlegük: két első hely (1984, 2000), egy megosztott bronz (1996) és egy negyedik hely még 1960-ból, Angliának viszont csak két bronzérem jutott (1968 és 1996).
Ez a gyors áttekintés is jól mutatja, hogy Franciaországban a hetvenes évektől – amikor még az NSZK és Hollandia uralta az európai futballt – nagyon komoly modernizációs hatások érték a labdarúgást. Ma 1 795 000 regisztrált futballistával számolhatnak mindazok, akik pénzt raknak be a futballba, vagy pénzt vesznek ki a labdarúgás nevű üzletágból.
A Marseille-ben működő Euromed kutatóközpont arra kereste a választ, hogy miként törhet ki nehezedő helyzetéből a futball a gazdasági világválságban. A válasz egyértelmű: még több látványosságot kell nyújtani. A 2009 márciusában közzé tett tanulmány rámutat arra, hogy az angol Premier League az előző gazdasági évben meghaladta a 2 milliárd euró üzleti forgalmat, tisztes távolból tartja a versenyt a spanyol, a német és az olasz profi liga a maga egyaránt 1,4 milliárdos forgalmával, a francia League 1 viszont 1 milliárd alatt maradt, s így láthatóan nem tud megnyitni elegendő forrást ahhoz, hogy még jobb játékosok szerepeltetésével javítson a látványelemeken.
Az UEFA hivatalos kimutatása szerint egyedül az Olympique Lyonnais tartozik a top 20 európai klub közé, az amerikai Forbes gazdasági magazin a Lyon mellé az Olympique de Marseille csapatát biggyeszti még be a világ 25 legvagyonosabb klubja közé. „Ha nem teszünk semmit, el kell fogadnunk, hogy a francia futball az európai második vonalhoz tartozik” – jelentette ki igen pesszimistán Philippe Piola, az Euromed egyik direktora. De azt is elmondta, hogy minden a stadionban kezdődik, ezért nem szabad megelégedni azzal a műszaki szinttel, ami elmarad az angol és a német stadionokétól.
Ők azon a szinten elégedetlenek egy világbajnoki arannyal és ezüsttel, valamint két Európa-bajnoki arannyal a közelmúltból. Nálunk pedig öt évtizede nem érte átfogó modernizációs hatás a labdarúgást, és az egyiptomi sikerek mellett ott van a portugáliai bukás.
Hogy ez miként függ össze a lézerkutató-központtal? Úgy, hogy az egyetem szellemi műhelyében a nemzetközi erőtereket figyelve önálló, attraktív, a gondolkodás nagyságát becsülő, az élmezőnnyel partneri viszonyt kialakító munka folyt.
Mint húsz kilométerre nyugatabbra, Mórahalmon.
Dlusztus Imre
Fókusz ,